A temetőben huhog a rézfaszú bagoly
Sírkövekre sápadt fényt vetít a telihold
Krizantémmal borított homályos ösvényen
Hullarablók osonnak már atomrészegen
A sírhelyemnél megáll e vidám társaság
Készenlétbe helyeznek minden ásót, kapát
Tudják ők mi fán terem a jó exhumálás
Sírom felett fütyülnek egy vidám kis nótát
Friss húsról álmodozik a Dr. Frankeinstein
Megkérte e galerit, hogy ássák ki testem
Nem tudják azonban azt, hogy tetszhalott vagyok
Ha koporsóm felnyitják majd rájuk vigyorgok
Megragadom a torkuk, halálra rémülnek
Hirtelen leejtik a pálinkás üveget
Nagyot húzok belőle míg szerteszélednek
Virradóra bitófán lóg Dr. Frankeinstein
Megjegyzés: szerk. megj.: bevallom megfontolás tárgyává tettem Akulának ezt a beküldését... de szeretném olvasni az őszinte véleményetek az ilyen és hasonló "alkotásokról". (Vox)