Navigáció


RSS: összes ·




Novella: Előjáték

, 414 olvasás, sloe , 0 hozzászólás

Ezerszín

"… Lusta vagyok kísérletezni, egyéb elképzeléseim vannak, férfi vagyok, Szöszke nő. A partnerem. Volt, van és lesz. Ez így értelmes? Talán túl sokat gondolkozom. Az idő relatív. A mostban élünk és a jövőben és a múltban. Egyszerre, együtt …"




- Kedves kollégák egy új elmélet vizsgálatát készítjük elő. Hasonló technikát alkalmazunk, mint a transzfer módszer. A transzfer, mint tudják gyűjtőfogalom, számos különféle megvalósítását ismerik, gondoljanak a vándorlás, hódítás, honfoglalás, gyarmatosítás, megszállás, békefenntartás kifejezésekre. Az vizsgálat a transzferhez hasonló csere műveleten alapszik. A csere művelet esetén "A" populáció egyedeit és "B" populáció egyedeit…
A professzor mindig kitalál valami újdonságot, valóban érdekesek az ember és társadalom órák, morfondírozom. Partnerem feszülten figyel, okos nő és szép. Nagyon szép. Balra fordulva kedvtelve pásztázom végig tökéletes alakját, hosszú szőke haja a vállára omlik, pólója kirajzolja telt kebleit, az orra tetszik a legjobban. Na jó, nem csak az orra, de az orrát kifejezetten szeretem, főleg így profilból vizslatva az erotikus ívet. Észreveszi, hogy bámulom, felém fordul, zavartan vigyorgok, rám villant egy mosolyt, majd visszafordul, figyel tovább.
Párokban dolgozunk, egy-egy kísérletet elvégezve beszámolunk a tapasztalatainkból, azokat összegezzük, következtetéseket, tanulságokat vonunk le és igazoljuk vagy elvetjük a teóriákat, általános érvényű szabályokat állítunk fel. A kérdések az ember és a társadalom jellemzőinek feltárására irányulnak, a cél az optimális társadalom meghatározása. Ez a tanuló időszak. Ha ennek a mondatnak ugyan van értelme. Az idő relatív.
A kísérlet kemény dió. Nagyon összetett a világunk, heterogén. Különféle államok, népek, kultúrák, nyelvek. Eltérő regionális fejlettségi szintek, eltérő társadalmi berendezkedések. Gazdasági érdekek, politikai érdekek, területi érdekek, csoportos érdekek, egyéni érdekek.
Nagy katyvasz. Mi teremtettük. Mi teremtjük. Az idő relatív.
Bűnözés, betegségek, járványok.
Változó környezeti feltételek, kiszipolyozott környezeti erőforrások. Még folytathatnám a gondolatmenetet, hajlamos vagyok hosszasan elmélkedni dolgokon. Szöszke már méricskél, magamban Szöszkének hívom partnerem. Nem sok instrukciót kapunk. Megbeszéljük, hogy egy országot cserélünk, nagyjából. A mintaországot vesszük forrásnak, azaz a mintországot a határai mentén kivágjuk. Forgatunk valamennyit a bolygón, a célterületen kimérjük a mintaország területét végül a forrás és a cél rétegeket kicseréjlük. Ez a bonyolultabb megoldás. Egyszerűbb lenne csupán a lélekszámot figyelembe venni, kicserélni pár millió embert, megrajzolni az új határokat, nem bolygatva meg az épített és a természetes környezetet. Lusta vagyok kísérletezni, egyéb elképzeléseim vannak, férfi vagyok, Szöszke nő. A partnerem. Volt, van és lesz. Ez így értelmes? Talán túl sokat gondolkozom. Az idő relatív. A mostban élünk és a jövőben és a múltban. Egyszerre, együtt.
A társadalmak a jelenben élnek a jövőben és a múltban.
Az emberek a jelenben élnek, a jövőben és a múltban.
Rétegcsoportok: talaj, vízrajz, növényzet, épített környezet, állatok, emberek.
Nyissz.
Beillesztés.
Talajszint: rendben. Tengerszint: rendben. Avatárok: mintavételhez beállítva.
Szöszke útjára indítja a golyóbist. Szépen kering a Nap körül.
Az avatárok fontosak. Jelzik a változást. Jelzik az életet. Beépülünk. Belpolitika, külpolitika, egy kerek zsemle a szupermarketben, kutya, gyerek, unoka, WC papír, érzelmek, halál, pénz.
Hajléktalan vagyok, túlélem a telet. Elhatározom.
Szöszke független nő. Hemzsegnek körülötte a férfiak.
Egy szutyok társasházban lakom. Nekem szutyok. A szutyok relatív.
Szöszke anya. Odaadó, kedves, összetartja a családot.
Médiageci vagyok. Lehánynak.
Szöszke felnőtt fiai gyilkolják egymást. Nem tehet róla. A gyilkolás állandó.
Politikusgeci vagyok. Nem fésülködöm.
Kurvák vagyunk, sztárok vagyunk, megváltók vagyunk.
Az avatárok fontosak. Jelzik a változást. Jelzik a reményt.
Mintát veszünk, értékelünk.
Az ember egy világ. Megszületik, szüntelenül tágul, majd atomjaira hullik szét.
Egy ember - magány.
Két ember - szex, élvezet, szórakozás.
Három ember - uralkodás, hatalom, pusztítás.
Kísérletezünk, mintát veszünk, értékelünk.
Pesszimista válasz: az ember nem állat.
Optimista válasz: az ember állat.
Az ember relatív.
Egyrecsak jár az agyam a problémákon, nem lesz ennek jó vége, sok zöldséget összehordok. Szöszke bámulatos, lenyűgöz, kívánom. A tettek mezejére lépek.
- Éva, mi lenne, ha az estét együtt töltenénk? - súgom Szöszke fülébe. Tudom, hogy nincs este, de jobb szöveg nem jut eszembe.
- Éhes vagyok Ádám. Harapnék valamit - mellébeszél.
A professzor magához int kettőnket.
- Önök készen állnak, legyenek termékenyek, szaporodjanak, töltsék be a bolygót és vonják uralmuk alá. Egy tiszta, kék bolygót kapnak.
Végigsimítok Éva feszes hátsóján.
- Na jó, előbb harapjunk valamit.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezerszín
· Kategória: Novella
· Írta: sloe
· Jóváhagyta: Pieris

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 316
Regisztrált: 0
Kereső robot: 26
Összes: 342
Jelenlévők:
 · gazzo


Page generated in 0.1833 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz