Élt egyszer egy csodaszép lány,
Csodaszép lány, szomorú.
Sírva sétált héthatárra,
Kezeiben koszorú.
Hullott rája ezüsteső,
Ezüsteső, szivárvány.
Merre menjen, hol keresse,
Kedvesét e csodalány?
Tavasz nyílott csalfa szóval,
Csalfa szóval, erre hát.
Elindult a messzeségbe
Hátrahagyva otthonát.
Eljött a nyár, fény szitálta,
Fény szitálta homlokát.
Madárdalban, csillagfényben,
Megtört szíve dalra várt.
Sárga levél rezzen körbe,
Rezzen körbe, merre lát.
Szürke homály fonja által,
Könnyes idő lett e táj.
Havas hegycsúcs tör magasba,
Tör magasba, szüntelen.
Összeroskad gyönge lába.
- Szerelmemet nem lelem.
Elfeledett héthatárban,
Héthatárban, csend: halál.
Ott nyugszanak ketten párban,
Szívük egymásra talált.