Elmentél
ujjaimmal még tapogatom
a sűrű, feszítő tubust,
melybe húztál…
Elmentél
ujjaimmal még tapogatom
a sűrű, feszítő tubust,
melybe húztál
hát ilyen egyszerű ez
a lepedőbe gyűrtük
az elvétett éjszakákat
és a kéretlen sopánkodást
amiért palackba zártuk
a kielégítetlenség pofonjait
Dugtalak
izzadtunk is eleget
éreztünk hideget s meleget
a textilbe nyomott
rózsák fölött
amíg a sok nemsikerült
ejakuláció mögött
utat tört a megadás
képszerű az élvezés
könny fakad szárazon
nyakadon duzzad a gége
számon ott a vége
a pancsolt koktélt nyelem
s torkomon félve érlelem,
hátha messze a következő
fulladó gyönyör
amikor beáll a tested
egy merev vonalba
és spiccbe hajlítod lábujjaid
akkor már tudja az agy
hogy közel a legfőbb sóhaj
a mindenek fölött álló óhaj
a ködnyi kéj
a bélszínízű végzet
a zaft, a mák, a drog,
a cél, a sikamlós vegyszer
nem elég tízszer, nem elég ezerszer
ahogy magadhoz tépsz
ovális körmeiddel
lojális tőreiddel ahogy
felmetszed érzékeim
és a vér megalvad
hullámzó ágyékomon
Online látogatók:
Látogató: 62
Regisztrált: 1
Kereső robot: 16 
Összes: 79
Jelenlévők:
