Tél egébe süpped,
alszik el a Nap,
a hideg téli égben
megfagyott színek alszanak,
vörös tűzbe lobban
párnája ég el s válla
alatt a haja bomlik
s hull le a földi világra…
Eltemet mindent
a Hó…
Hangtalan telnek az órák,
a percekben hideg kezek
hajunkra havuk szórják,
s messzi ablakok fénye
tudatja él még a lélek,
mögöttem Rengeteg*,
előttem az Ember,
így múlnak el az évek.
*Rengeteg=nagy kiterjedésű hatalmas és öreg erdő(az én felfogásomban:)… )