Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Az Ember és a Rengeteg között…

, 693 olvasás, GoldDrag , 5 hozzászólás

Gondolat

Tél egébe süpped,
alszik el a Nap,
a hideg téli égben
megfagyott színek alszanak,
vörös tűzbe lobban
párnája ég el s válla
alatt a haja bomlik
s hull le a földi világra…

Eltemet mindent
a Hó…
Hangtalan telnek az órák,
a percekben hideg kezek
hajunkra havuk szórják,
s messzi ablakok fénye
tudatja él még a lélek,
mögöttem Rengeteg*,
előttem az Ember,
így múlnak el az évek.


*Rengeteg=nagy kiterjedésű hatalmas és öreg erdő(az én felfogásomban:)… )

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: GoldDrag
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 217
Regisztrált: 2
Kereső robot: 34
Összes: 253
Jelenlévők:
 · arttur
 · oprae


Page generated in 0.8747 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz