Elmondom moszt néktek, nálunk hodan szokász,
15 évesz sze vótam, sz lettem szoknyavadász.
Pörögtem a cajok után, udvaroltam nékik,
Az utcánkba a gádzsiknak forraltam a vérit.
Két év után éreztem, kezdek megcömölni,
Ideje lesz moszt mán házasszágra lépni,
Találtam egy gyöngyszemet, vele szokra vittem,
Fatimának hítták az édesz, drága kincem.
Nem isz telt el szok idő, érkeztek a purdék,
Köztük azért nem maradt el, nejemmel a turbék,
Lettek ikrek isz, egy évet rápihentünk,
Hogy újabb szoc pótlékhoz frisszitszük a tesztünk.
Mára milyen öröm, körbeülni az asztalt,
Kisgádzsók fújják a Mária malasztaljt,
Teljeszen átjárja tesztünk a szent hit
Mikó 15en esszük a paprikász krumplit.
Van egy, két kedvencem, a purdéim között,
Mindkettő úszászban mindenkit győzött,
Nekik különösz figyelmet szentel a Mindenható
Ők a kici Eszmeralda ész a Lakatosz Rikárdó.
Nagyon mög köll dógozni ezért a szok kincér,
El isz vállaltam, hogy leszek, étterembe pincér,
Minden így tökéletesz, ettől leszek bódog,
S Örülök, hogy fáinul dzsanáznak a dógok.
A nad calád
Online látogatók:
Látogató: 97
Regisztrált: 2
Kereső robot: 17 
Összes: 116
Jelenlévők:
