Öregen és vénen
letaszított a trónról az élet
testi erőm odavész
lakályos semmiségébe
hol nem fájnak az érzések
odalesznek a semmiségbe.
Az élettől csak azt kaptam
mit másoktól elvehettem
nekik mennyi maradt
rég elfeledtem
mi lett velük
nem érdekel
csak a győzelem
tőlem mások mit vettek el
meg nem mérhetem
Kinek előtte sokat adott
megtarthatta vénen
kinek előtte sokat elvett
reménykedhet semmiségében
Sokaknak semmi
semmi a sok
a sokból elvett élet
kikből sokáig
oly szépen éltek
vajon kik érkeznek oda
ahol a sok már kevés
a kevésből elvett élet
odalesz a semmiségbe
És úgy
ahogy a fű megbarnult
a nyári őszben
ritka tollait már
gyéren eregetve
lett pókhálós az én fejem
teteje belemart a télbe
az ő fogait sem kímélte
a rideg takarta előlem
így lett