Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Éva

, 517 olvasás, Fatyol , 5 hozzászólás

Gondolat

A világra a mi ölünkből
születnek bűnök, s bűnösök
Mi kárhozatban áldott
Teremtő asszonyok.

Vulkán vagyok,
rámfagyott tó alatt
Dermedt bilincse szorongat
Nyakamra tekeredve
jeges nyaklánc,
Rajta medálként létem
Húzza, húzza önamagam,
Értelmem lelni, lent mélyen
a messzeségben

Felszakadni akaró hang vagyok
néma torokból
idegsejtek kapcsolata
a bábeli toronyból
kiálltanám, de fojtogat
kezem, kezed,
megvető szemed
a minek, a kinek, a közöny.
Csak csuklom fulladozva
A torkomba gyömöszölt
béka göröngyökön.

Halk sugallat vagyok
orkán erejével
Visszatartott akarat
a kérlelő szavak alatt
Gaia, vagyok
a Titánok anyja
Szemfedődként
rádboruló föld
Hamu,
elégett tested salakja.
Marguerite kaméliái
hervadva lelkemben
A hetedik szobában
Juditként zárul ketrecem
Száz darabra hullva
Arcomra borulva
Leány, assszony, anya
fonva töviskoszorúba
Véred mosom
könnyemmel itatva
Karomba zárlak
gyermekem.
El nem követett bűnöd
Én vagyok
A világra a mi ölünkből
születnek bűnök, s bűnösök
Mi kárhozatban áldott
Teremtő asszonyok.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: Fatyol
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 12
Regisztrált: 1
Kereső robot: 10
Összes: 23
Jelenlévők:
 · gszabo


Page generated in 0.0532 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz