így él az ember egyfolytában
falakat építve mikből néha
templomok lesznek…
(ott élsz)
ahol a logika az értelem
olyan túlsúlyos
ahol az érzelem, túlélés
nem kiteljesedés
ahol a jókedv kiöli a szomorúságot
és a szív csak egy ütemre zakatol
ahol felbontják magát a felbonthatatlant
ahol nincsenek
így él az ember egyfolytában
falakat építve mikből néha
templomok lesznek
és örültünk ha kőből épült
mit sem tudva mi a műanyag
ott élsz te is összezsugorodott
szíved ott zakatol
embernek lenni nehéz
megőrizni a harmóniát
mit Istentől kaptunk
nem mint a csodát