Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Miértek

, 1294 olvasás, Szalesz , 17 hozzászólás

Sajgó lélek

Minden találkozás sok miértet ébreszt,
Tanácstalan magam félve Téged kérdez.
Érvelek és küzdök, szám ezer szót fakad,
Hiszem, hogy ledöntöm huszonéves falad.
Majd becsukom szemem, hogy ne essen rosszul:
Míg válaszra várok, ajkad meg sem mozdul.

Kimerültem, nagyon.
S nem vágyom már többre:
Egyszer mosolyogjon végre a jöttömre…


Elcsüggedve állok, lehajtom a fejem.
Régi-új kudarcom mérgét visszanyelem.
(A miértek arzén-íze torkom marja.)
Menj hát! - kiáltok Rád. - Eredj csak utadra!

Elindulok lassan,
S látom, hogy sír a lány
A hideg fényt szóró tükör túloldalán…


2007. ápr. 25.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: Szalesz
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 22
Regisztrált: 0
Kereső robot: 26
Összes: 48

Page generated in 0.0326 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz