Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Alkonyattól pirkadatig!

, 868 olvasás, kaltes , 3 hozzászólás

Hit és vallás

Alkonyat!

Óh, a világ mit foghat magába,
ha árnyékát az éjjel táplálja?
Szárnyak szállnak le, lesni álmokat,
az emberek - ilyenkor- jámborak.

A setétség rejtekén megnyugvó,
fekete angyaloknak serege,
rémálmaink magjában, felbujtó
cinkostársakat, vígan keresne.

De, e feketeség mögött, büszkén
ott várakozik az ősrégi fény,
mert egyszer, feltámad majd a szükség
mindenkiben, s hívja: - Jöjj felém!

Ha árnyékokban átkúszni látom,
a szűk utcákon, a széles tájon;
szívem örül, tudom, hogy velünk van,
magától minket, soha el nem hagy.

Boldog az, ki szemek nélkül is lát,
érző szavakkal Ő szól, mi hozzánk!
Mosolyában megfürdik a világ,
és ítél minket: Igazság jogán!

Hívón szólít, várva-vár, egyenget,
útján Néked, virágot nevelget!
Segít rajtad, ha kéred, szeretget,
óvón, féltőn útjára terelget.

Pirkadat!

Miskolc, 2007. április 20.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Hit és vallás
· Kategória: Vers
· Írta: kaltes
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 13
Regisztrált: 4
Kereső robot: 12
Összes: 29
Jelenlévők:
 · GoldDrag
 · TJanek
 · Trex
 · zsoloo


Page generated in 0.0415 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz