Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Fotóra csókolt vércseppek

, 977 olvasás, KRAase , 0 hozzászólás

Sajgó lélek

Hamisan lebben a függöny a szélben,
Élesen csillog a hajnali árnyék,
Fémszínű penge feszül egy idegen kézben,
De nem mozdul, valamire vár még…





Hamisan lebben a függöny a szélben,
Élesen csillog a hajnali árnyék,
Fémszínű penge feszül egy idegen kézben,
De nem mozdul, valamire vár még.
Megcsúszik rajta a felkelő nap fénye,
S lassú csönddel szemembe mászik,
Ahogy lomhán elfordul, s rám tekint az éle,
A halvány árnyék is mozdulni látszik.
Hirtelen ébredek,
Behunyt szemmel látom a szobát,
Időm annyi, hogy még félhetek,
Aztán már nincs tovább.
Az asztalon egy szál rózsa virágzik,
Reszkető kézzel fogom közre,
Sűrű massza folyik a könyék vonaláig,
Majd halkan huppan a nyirkos földre.
Régi fotó ül a polc tetején,
Elsárgult, gyűrött papírdarab,
Vércseppet csókolva rá
Az emlék lassan kettészakad.
Aztán egy lomha mozdulat,
S ajkaim közt megszökik a levegő,
Eltűnik a sötétségben,
S többé már nem bújik elő.
Másnap ablak nyílik,
Friss szellő járja át
A tegnap még mozdulatlan szobát,
Késsel a kezemben fekszem az ágyon,
Köröttem haldokolnak mind az emberek,
Itt van, ki gyűlölt, s kit magam is megvetek,
Ki szeretett valaha, s kit magam is szeretek.
Olvadó viaszedényben gyűjtik a könnyeket,
Kezemben a csúfokat, szememben a legszebbeket,
Majd magamra hagynak, s magukkal viszik,
Mit magukkal hoztak: éles késeket,
Zokogó, sárga képeket,
Oszló, sosem volt emlékeket,
De itt hagyják, mit sosem láttak,
A fotóra csókolt vércseppeket.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: KRAase
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 19
Regisztrált: 0
Kereső robot: 8
Összes: 27

Page generated in 0.0406 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz