Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Anyám

, 530 olvasás, -Bogi- , 11 hozzászólás

Sajgó lélek

Anyám, te kitagadott céda,
Kit ütött és rúgott az élet néha,
Te, kinek haja őszbe vegyül már,
Miért tagadtál meg engem, miért bántottál?

Kitettél a Taigetosz szélére, s remélted,
Hogy mire másnap kijössz már nem élek,
S ha mégis látod, hogy rádnéz szemem,
Kegyetlenül rúgsz egyet kicsiny testemen.

Lezuhanok a szikláról, s te nem kapsz utánam,
Pedig én torkom szakadtából ordibáltam
Neked, te szívtelen, te üres, csak testben anya,
Kiabáltam neked, te romlott… lélekszakadva.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: -Bogi-
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 8
Regisztrált: 0
Kereső robot: 14
Összes: 22

Page generated in 0.037 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz