Navigáció

RSS: összes ·

  1. Főoldal
    2. ›
  2. Irodalmi művek
    3. ›
  3. Vers
    4. ›
  4. Sajgó lélek
    5. ›
  5. Egyszermajd Sohamár…

Vers: Egyszermajd Sohamár…

, 1325 olvasás, KRAase , 4 hozzászólás

vers, versek, sajgó, bánat, lélek, bú, búbánat, szomorúság, fájdalom,

Sajgó lélek

Sohamár oly vidám esték nem köszöntik árnyát a télnek,
Mint mikor mézcseppek gyöngyöztek róla,
S ráncait mosták ama tompa fénynek …




    Sohamár oly vidám esték nem köszöntik árnyát a télnek,
    Mint mikor mézcseppek gyöngyöztek róla,
    S ráncait mosták ama tompa fénynek,
    Mint mikor lebbenő fodrok szárították fel,
    S táncot suhanva arcomon
    Könnyeim csókolták múló érintésekkel,
    Mikor csak árnyakat szőtt önmaga partján
    Egy lágy-buja álom,
    Melyek szellőnyi rezzenéstől rebbentek szét,
    Akár pajzán zöldek egy hajladozó ágon,
    Mikor ölelések hű tüzén olvadt szét a nyár,
    Mikor arcomra írva fülembe súgta:
    Egyszermajd Sohamár…

Kinyomtatom

Vers elemzése

Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?

Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: KRAase
· Jóváhagyta: Pieris

A szerző utolsó 30 műve:

Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 19
Regisztrált: 0
Kereső robot: 8
Összes: 27
Page generated in 0.0428 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz