Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Egyszermajd Sohamár…

, 1325 olvasás, KRAase , 4 hozzászólás

Sajgó lélek

Sohamár oly vidám esték nem köszöntik árnyát a télnek,
Mint mikor mézcseppek gyöngyöztek róla,
S ráncait mosták ama tompa fénynek …





    Sohamár oly vidám esték nem köszöntik árnyát a télnek,
    Mint mikor mézcseppek gyöngyöztek róla,
    S ráncait mosták ama tompa fénynek,
    Mint mikor lebbenő fodrok szárították fel,
    S táncot suhanva arcomon
    Könnyeim csókolták múló érintésekkel,
    Mikor csak árnyakat szőtt önmaga partján
    Egy lágy-buja álom,
    Melyek szellőnyi rezzenéstől rebbentek szét,
    Akár pajzán zöldek egy hajladozó ágon,
    Mikor ölelések hű tüzén olvadt szét a nyár,
    Mikor arcomra írva fülembe súgta:
    Egyszermajd Sohamár…

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: KRAase
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 19
Regisztrált: 0
Kereső robot: 8
Összes: 27

Page generated in 0.0428 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz