Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Fél-szerelem

, 464 olvasás, Kyramoon , 4 hozzászólás

Szerelem

Ó, majd ha egyszer kimondhatom!
Titkom mélyen magamban hordozom.
Mégis tiszta szívvel cipelem bűnömet,
Mert bűntelen a szív, ha szeret,
S nincs benne gyűlölet.

Lelkem mély sebeit toldozom-foltozom.
Nem tehetek mást. Magam föloldozom.
A szív szép szava szólingat szűntelen.
Szerelmet álmodjak? Nyújtsam ki két kezem?

Az ész ütlegel, vág, kijózanít folyton,
Míg ébredő vágyaim e sorokba folytom.
Nem vállalhatlak föl… nem, nem, azt nem lehet.
Minden téged szólít mégis. A szív erről nem tehet.

Hang nem hagyja el ajkam. Csupán
Szemem csillan, ha meglát. Sután
Suhanok el melletted.
Űz a gyönyör vágya. Kellett ez?

Megállás nélkül a szívemen zörgetsz.
Az idő korlátján talán még áttörhetsz.
Akarod? Akarom? Ma? Holnap talán?
Feléd húz mindenem. Oly sok még a talány.

Megjegyzés: ez a vers zaklatott lelkiállapotomban született egy tollvonásra. Nézzétek el a rímhibákat és minden egyebet, ami nem tökéletes benne. Ennek így kellett kiszakadnia belőlem!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: Kyramoon
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 4
Regisztrált: 0
Kereső robot: 11
Összes: 15

Page generated in 0.0351 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz