Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Mert Vágy van…

, 823 olvasás, GoldDrag , 4 hozzászólás

Elmélkedés

Horizont elmémbe süllyed,
alábukik a Nap,
mindennapos tévelygéseimben
látsz engem, látod magad,
fanyar akóba süllyed a bor,
töltődik hombárom lassan,
meggy és cseresznye illat
porzik a szomjas garatban…

Zöld áradatban fekszenek a dombok,
nyárba hajlón ingatom fejem,
az éjszakában néha én rikoltok,
s forog a föld, s az ég felettem…
Mert Vágy van,
s Égben járok én,
pohár borban is visszhangzik
az érlelő, elmúlt korokban játszó,
örök égő fény…

Vággyá avanzsál ágyad,
csókpotros* pókok szavadban
hálót szőnek éjféli tó fölött
csillagkép alakzatban…
Mért gondol ajkakkal a szám,
s mesél szememmel a tested
festi le bőrödre csapzott hajam
minden sóhajod, komor elested…?

… mert Vágy van.



*potros=régiesen potrohos

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: GoldDrag
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 5
Regisztrált: 1
Kereső robot: 14
Összes: 20
Jelenlévők:
 · gszabo


Page generated in 0.0405 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz