Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Ez a mű audio formában is megtalálható az oldalon. Estem én már…

, 1949 olvasás, barnaleslie , 5 hozzászólás

Somolygó

Estem én már szilvafáról,
elpudvásult száraz ágról;
estem én már kerékpárral,
lánc darálta bő gatyával;

estem én már szerelembe,
s tőle űzve kerevetre;
estem én már sötét esten,
kancsó bortól ernyedetten;
estem én már pofacsontra:
női ügy volt, haj, de ronda!
Estem én ár annyit kérem,
Esőembert utolérem.

Egy dologba nem estem még,
abba viszont hőn szeretnék!
Csak nem tudom, hova álljak,
beléesni, hogy próbáljak;
mégis miképp, s merre menjek,
higgyek tán a véletlennek;
vagy botoljak földi rögbe,
s essek belé, mint gödörbe;
tán ahogy a szerelem nő,
szempillantás elegendő?
S fog e fájni, mint a többi,
testet-lelket ez is gyötri?
No meg aztán azt is félem:
nincsen hozzá képességem.

Mit bánom én, van vagy nincsen,
egyszer adná meg az Isten!
Csak Ő tuja mit megtennék…
átvirrasztanám az estét:
gondolkodóba ha esnék!

Mert hogyha én olyat bírnék:
ilyen költeményt nem írnék!





Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Ez a mű audio formában is megtalálható az oldalon. A mű audio formátuma:

Estem én már…


Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Somolygó
· Kategória: Vers
· Írta: barnaleslie
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 22
Regisztrált: 4
Kereső robot: 15
Összes: 41
Jelenlévők:
 · Divima
 · Öreg
 · PiaNista
 · Ravain


Page generated in 0.0418 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz