míg könnyeiddel varázsolsz belém újabb hitet
hiszem Mózesként fakasztom szikládból a vizet
előmásznak az eddig kuporgó szeretlekek
dühöngő viharaimnak megint szelet vetek
szemedből hullott csepp pulóveredből párolog
eltűnsz s újfent a miértek oltárán áldozok
mint büszkeség dagad bennem a szerelmes harag
koszos kővé orvult szívembe gyűlöletet farag