Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Kihúnyva

, 406 olvasás, Kyramoon , 2 hozzászólás

Sajgó lélek

Van már, aki rám vigyáz.
A magány párnám redőiben tanyáz.
Mint várát lerombolt hangyabolyt
Az egykedvűség lángjaiba fojt.

Pislákol a fény. Volt-kedvesem
Kihúnyt szemszikráit nem keresem.
Testem már senkit sem birtokol,
Kietlen tájakon kóborol.

Jajszóra nem zendül már szavam.
Hallgat a szájam zavartalan.
Új fényre nem csillan már szemem,
Pillája nyugszik, már ő sincs velem.

Ki volt, ki nincs, ki lesz talán,
Örökre többé meg nem tartanám.
Hittem, adtam, tőlem elvettél.
Rájössz talán egyszer, mit vesztettél.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: Kyramoon
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 10
Regisztrált: 1
Kereső robot: 17
Összes: 28
Jelenlévők:
 · PiaNista


Page generated in 0.0246 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz