Van már, aki rám vigyáz.
A magány párnám redőiben tanyáz.
Mint várát lerombolt hangyabolyt
Az egykedvűség lángjaiba fojt.
Pislákol a fény. Volt-kedvesem
Kihúnyt szemszikráit nem keresem.
Testem már senkit sem birtokol,
Kietlen tájakon kóborol.
Jajszóra nem zendül már szavam.
Hallgat a szájam zavartalan.
Új fényre nem csillan már szemem,
Pillája nyugszik, már ő sincs velem.
Ki volt, ki nincs, ki lesz talán,
Örökre többé meg nem tartanám.
Hittem, adtam, tőlem elvettél.
Rájössz talán egyszer, mit vesztettél.