Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Úgy érzem magam. mint…

, 398 olvasás, GoldDrag , 5 hozzászólás

Somolygó

úgy érzem magam,
mint egy szent a szűz lány ölében,
nem tudom eldönteni,
képzeltem őt, vagy múzsát láttam éppen,
istent, csodákat, jelenések könyvét,
ragadtam meg, avagy kedvesemnek lelkét..

Nézem a testét,
fejemben álmok szövődnek,
termékeny földek,
felhőbe ágyazott szemérem,
szememből patak csorog,
a könnyek csak dőlnek,
dőlnek s árasztják árnyékod arcomon,
papirmasé szerelmedet könnyeimmel áztatom...

Bírom a szavaknak hatalmát, s a vágyat,
hogy teremtőként teremtsek kérdésemre választ,
de ott az a De, ó Te áldott lélek,
ki tested adtad nékem,
nem hitted, hogy félek...?
de igen,
de nagyon,
de ha jobban,
de ha ennél is jobban,
ha mindennél jobban fájlalom,
akkor is meg kell élnem,
nem azért mert ez jó nagyon,
nem ám,
sosem azért,
csak hogy ízleljem,
a félelem és a szánalom
általam sosem vágyott formáit,
ezt tanulom oly nagyon...

Lélektáncos dobol az éjben,
járja lelke útjait,
azt hiszed, hogy tudsz valamit?
persze hogy tudsz,
de elvakít,
s nem az lesz fontos,
mit érezni tudnál,
hanem csak az,
mi miért frusztrál,
s ha mások háta mögé bújtál,
engeded e látni arcaid,
ahogy mások vívják magukkal harcaik,
vajon, te fogod e lángként tartani önmagad,
ha hited, tudásod, világod meghasad?

de miért is beszélek, hisz a sokat tudó emberek,
elregélték ezt már,
más Idő, másként ténfereg,
inkább csak csendben érdemes ülni?
lelketek vágyait messze elkerülni?
aki tudná erre a választ,
már rég nem él itt,
senkit sem álltat...
csak járja útját...
s néha-néha
egy szende szűzzel,
gyakorolja
a Káma Szútrát,
vagy mosolyog rajtam,
átsiklik versemen,
s innen szólok néki,
van lélek öregem,
mi örökre megpihen...
s Ő bólogat csendesen...
ajkairól szavakat formál sorsa,
mikor szerelme szívébe e szavakat oltja:

Egy sosem létező világban éreznéd azt,
s látnád mit én láttam,
ölelnéd ajkaddal szavaid hallgatag,
suttognál, de nem találsz szavakat,
csak szemed látnám, álmodnék benne,
mint holt lélek, végtelenbe meredve,
s remélném azt, mit sosem reméltem,
hogy lelkemmel lelked végre elértem...

úgy érzem magam,
mint...

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Somolygó
· Kategória: Vers
· Írta: GoldDrag
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 319
Regisztrált: 1
Kereső robot: 23
Összes: 343
Jelenlévők:
 · arttur
 · gazzo


Page generated in 0.1909 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz