Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Kétely

, 410 olvasás, Madgar , 2 hozzászólás

Sajgó lélek

Szaggató, kínzó
Téli éjjelek.
Vasfoggal szétszedő
Idő végtelen.

Karmaiddal téped fel
Ifjú szívemet
Elemészted véremet,
S tiszta lelkemet.

Tompa, csillogó szemmel,
Hangtalan beszéddel,
Öreg lettem
Ifjú testben.

Kételyek, harcok
Esélytelen, reménytelen.
Mi ad még erőt,
Mi éltet még küzdelemre?

Elveim tisztán tűzben égnek,
Lassan elemésznek.
Akaraterőm elkopik, megtörik
Miben higgyek?

Istenekben, hitben?
Szerencsében, sorsban?
Reményben, szerelemben?
Igazságban!?

Hiszek bennük,
Összes sanyarú létükben.
Keserű, fájdalmas
létemben…

Egyetlen kincsem ifjúságom
Ingyen adom, vigyétek!
Hisz úgyis elviszik,
Elrabolják, csontos kezekkel.

Tovább lépek, évek telnek
Sötét bajnok, igaz fénnyel szívében.
Egy másvilág szülötte,
Kemény és könyörtelen!

Nincs már miért félnem!
Nincs…
De küzdök, és remélek
Amíg élek!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: Madgar
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 17
Regisztrált: 2
Kereső robot: 16
Összes: 35
Jelenlévők:
 · hegeanna
 · Tollas


Page generated in 0.0297 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz