Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Vágyakozás

, 405 olvasás, Madgar , 3 hozzászólás

Szerelem

Melengető vörös sugarak,
Lágyan simítanak végig,
A gyöngyöző, virágzó réteken.
Mint boldogságtól égő,
Szépséges arcod fénye,
Hangodnak tisztán csengő dallama
Ragyogja be lelkemet.

Ezernyi színpompában,
Illatozó hamvas virágszirmok,
Gyengéden hajladoznak,
A szikrázó harmat cseppek alatt.
Hirdetve szépségedet,
Illatodnak varázslatos frissességét,
Ami csábítóan körül ölel,
És nem enged el.
Szemednek csillogását,
Könnyeidnek tisztaságát.

Egyetlen pillantásod,
Egyetlen mosolyod,
Egyetlen érintésed,
Mit felém nyújtasz,
A vágyak tengerén,
A Szerelem örök tüzén éget el.

Ha nem vagy velem,
Nem ölel két karod,
És nem csókolnak édes ajkaid,
Szívemet fájdalom szorítja össze,
Lelkemet éhes démonok szaggatják szét.
A vörös napsugarak eltűnnek,
A virágok elhervadnak,
Helyét a gyülekező sötét felhők,
És a kietlen pusztaság veszi át.

Egyedül állok a komor fellegek között,
A sivárságban.
Teszek egy lépést az ürességben,
Kereslek, kutatlak, de nem talállak.
Arcomat a feltörő keserű könny áztatja,
Mi utánad gördül végig,
Vágyakozik.
Nincsenek melengető fények,
Nincsenek szép virágok,
Nincsenek illatok,
Nem létezik nélküled semmi sem.

Egyetlen pillantásod,
Egyetlen mosolyod,
Egyetlen érintésed,
Mit tőled kapok,
Nyomtalanul eltünteti a sötét fellegeket,
A virágok újból kinyílva illatoznak.
Felvirágoztatja szívemet,
Lelkemet meleg fényességgel árasztja el.

S tudom, hogy Örökké Szeretlek!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: Madgar
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 7
Regisztrált: 1
Kereső robot: 8
Összes: 16
Jelenlévők:
 · gszabo


Page generated in 0.0232 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz