Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Halld világ!

, 401 olvasás, Madgar , 1 hozzászólás

Elmélkedés

Halld ember!
A sors kíméletlenül kemény!
Más útra vezet, hitet, és elvakít!
Mikor minden rendben,
Úgy érzed, akkor támad igazán.
Elhúzza mézes madzagát,
És hiába kapsz utána,
Már nincs sehol.
Elhúzta fonalát!

S egyre bentebb kerültél a sötétben.
De ő fényként mutatja az utat!
Csal az árnyékba.
Lassan elnyel a sötét nagyúr!
És a fény nyomtalanul eltűnik,
Mikor szükség volna rá.
Hideg, sötét, fájdalom.
Hol van már a szép napfény,
Mosoly, és nyugalom?

Halld szerelem!
Te boldog, szent dolog!
Te nem létezel!
Egy érzelem vagy, mi az ördög játékszere!
Elvakít, hogy majd féktelen fájdalmat okozzon.
Nem, nem, nem…
Nem létezel!
Hitegetem csak önmagam…
Kizártam életemből,
Csak fájdalomnak van már helye.
Az életem a felvállalt örökös harc!
Egyedüli az utam!
Már megmutattad nekem.
Csak egyedül, a magánnyal
És fájdalommal, mit csak én viselhetek.
De csak hitegetem magam…

Halljátok Istenek!
Miért játszotok?
Élvezitek, megtéveszteni,
Szenvedni látni a halandót?
Egymás ellen fordítani őket?
Hogy vérüket ontsák,
Vagy szíveken keresztül törjenek össze?
Gonoszok vagytok!
Mert választ nem tudtok, és nem adtok!
Hagytok szenvedni, mindent, és mindenkit.
Erőt, s reményt adtok, hogy majd széttiporjatok!
Nem félek tőletek, úgyis találkozunk még!
Küzdök, és harcolok!
Fel nem adom sohasem!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Madgar
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 12
Regisztrált: 1
Kereső robot: 24
Összes: 37
Jelenlévők:
 · Romuald


Page generated in 0.0393 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz