Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Megteheted

, 1278 olvasás, Szalesz , 12 hozzászólás

Ezek vagyunk

Hogyha végül útra kelsz,
Jártadban még büszke hegyre lelsz.
Utad állja, dühöd gyúl,
- Megkerülni rest a láb -
Kezed a táskádba túr,
S benne röstellkedve megremeg
Robbanni kész fegyvered.

Erdő zengő sűreje
Élet-ízű dallal van tele.
Mélyre hajló fenyőág
- Derekad már fájlalod -
Baltád nyomán ejti rád
(Siratva ritka-szép fészkeit)
Arany gyantakönnyeit.

Amikor eljő az est,
S tejszínt sok apró csillaga fest,
Tüzed vidáman ég már,
- Korgó gyomor ünnepel -
Őz húsának sültje vár.
(Fájna a gida sírása, ha
Süket füled hallana.)

(Teszed, hisz megteheted.
Az egyetlen, mi gátat szabhat:
A lelkiismereted.)

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Vers
· Írta: Szalesz
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 19
Regisztrált: 0
Kereső robot: 27
Összes: 46

Page generated in 0.0306 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz