Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Minden illúzió

, 373 olvasás, Madgar , 0 hozzászólás

Szerelem

Úgy szeretnélek szeretni,
Ölelő karjaidban megpihenni.
Ajkamon édes csókod ízét érezni,
Hangod kényeztető szavait hallani.
A szavak mik oly szentek nekem:
- Szeretlek kedvesem! -
Szívem megremeg, illatodban fürdök meg.
Kezedben nem vagyok több,
Mint egy tapasztalatlan kisgyerek

Gyermek ki rögtön felnő, erős lesz.
S testével, lelkével véd, ha kell.
Hamar kemény óriás,
Bátor harcos,
Fiatal bölcs, ha téged
Veszély fenyeget.
Kemény lelkemet
Mit az élet edzett hideg páncéllá,
Egyetlen mosolyoddal feltörheted, felmelegítheted.
Pillantásoddal tied lehetek.

De illatod, mosolyod, szép szavak
Eltűnnek, elillannak.
Nem voltak, és nem lesznek sohasem.
Nem léteztek, csak szívemben égtek.
Egy álom, gondolat, remény
Mi éltetett, és téged megteremtett.
S összedől, mint már oly sokszor,
Hogy újjá szülessen. Újra, és újra.
Végül nem lesz sohasem…

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: Madgar
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 21
Regisztrált: 1
Kereső robot: 12
Összes: 34
Jelenlévők:
 · Daku István


Page generated in 0.04 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz