Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Egy spermium legszebb napja

, 797 olvasás, gszabo , 6 hozzászólás

Felnőtteknek

Úgy élt, mint egyszer mindannyian,
milliók között, névtelen
Combokkal védetten,
herék hűvös mélyén,
génekbe ötvözött lélek, értelem

Közös cél, mely létrehozta,
S a Test mágusa, bölcs Tesztoszteron
Ugrásra készen, várt a Nagy Parancsra
A Jövő a tét, a Vágy az alkalom

Makacs, konok fejében őrizte,
hordozta rejtve,
a férfitest kódolt üzenetét
Széles váll, dús haj
kék szem ígéretét
A lábon
kerekded formájú körmöket,
az arcon,
bájos szépség-gödröket,
vagy nyugodt, szelíd lelki békét,
vagy türelmetlen, vad vágyak reményét
rejti ez a csodás képlet,
ez a génekbe vésett ítélet.
S ki tudja még mivé válhat,
ez teremtő, igazi varázslat?

Eljött a nap, mint már annyiszor,
Váratlanul
virágzó Tavasz fújt, illat-kürtöket
elhozta igéző Női Test varázsát,
Kócos hajfürtöket
A Rend felborult!
S mint egykor a lázadó mormonok
Ösztön és vágy közé,
korbácsként csaptak a
hormonok

A szív nem dobbant,
Dörömbölt!
feszültek, nyúltak az érfalak
Álmos, elpuhult sejteknek,
riadót fújt a lüktető vérpatak

Életre kelt, robbant
a herék csendes, védett világa
Először Ő, a kiválasztott,
pattant farok – lovára
Mögötte, mellette a
milliónyi, sperma hadsereg,
vágva egymás elé,
egy célra programozva
rohant, nem habozva,
a Női Test felé.
Magukhoz véve a prosztatában,
győzelemre segítő, sikamlós nedveket,
repült előre,
egymást gázolva,
az elszánt sereg

Elbukott, elpusztult,
százezernyi
falósejtek könnyű prédájaként
Az út végtelen,
az idő kevés,
Az élet nem ajándék!

Átlépve a Női Test,
gyönyör-kapuján
nem volt több harcos,
pár ezer
Az ment elől, ki először indult,
átgázolva mindenen
Átlépve még élőn, holtakon
már tudva, hogy miért,
végül győztesként egyedül,
végleg a révbe ért.

A petevezeték harmadánál,
Ott volt Ő!
ki régen várta
Beért peték, legszebb virága
Ott várt, sejtjét kitárva
s a spermium fáradtan,
halálra váltan,
elmerült hűs, Anya – ágyban.
Hol sejt, sejttel egyesülve,
otthonra lelt, egy új világban,
mint Élet-bástya, a méh falában.

A Gonosz
csatát vesztett,
Meghőkölt tajték paripája!

A Teremtő, a Föld ruháról,
a harc porát lerázta
Mosolygott!
S arcán kisimult,
egy apró, gond- barázda.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Felnőtteknek
· Kategória: Vers
· Írta: gszabo
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 212
Regisztrált: 1
Kereső robot: 34
Összes: 247
Jelenlévők:
 · Napfeny


Page generated in 0.1572 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz