Nézz az égre, a savas eső
Elborít mindent, rét és mező
Pusztul. De a halálfej
Már régóta mindig csak ránk figyel.
Fegyverrel ébredsz, és fegyverrel alszol,
Nem tudod, mikor szakad az ajtó.
Nem hiszel már rég az istenben,
Mert besúghat ő is, semmi sincs rendben!
Nyomorban élsz, de feltörni nincs hely,
Az adócsalók nincsenek bilincsben.
A szegényt ütik, annak úgyse hisznek,
Csődbe futsz, és akkor tényleg mindegy.
A plakátok letépve vigyorognak,
Keresztbetettek a millióknak.
Felcsendül halkan a vészriadó,
A pokolban még mindig van hely, kiadó.
Mindenki üt, mindenki menekül,
Mindenki lázad, és mindenki cefetül
Unja már. Minek a békesség, szeretet?
Ha egy csapásra elveszítheted.
Merre tovább? Merre visz az utad?
Egyszer úgyis eltapos a Nyugat
És nem a te pártodat fogja a törvény,
Mert úgy van megírva, mint puskában a töltény:
Ha szemben állsz, akkor biztosan véged,
Civilizációk tűnnek el a mélybe.
Családi moziként az akasztást nézed,
Menekülök, mert oly' "jó" az élet.
Repül a kő, hatalmas diadal,
A célpont egy fej, vagy egy milliós kirakat.
A vandálkodásból köszönöm szépen,
Nem kérek! Hisz a bőrömön érzem,
Én nem vagyok más, csak egy rabszolga,
Ki százezreket fizet be havonta.
De hasznát nem látom, hiába várom,
Fel kell ébrednem, hisz' nemcsak álom!
Megjegyzés: Jelenlegi álláspontom erről az időszakról, amit átélünk mindannyian, egyben dalszövegnek készült…