Navigáció


RSS: összes ·




Dal: Minek a békesség, minek a szeretet?

, 701 olvasás, Vermilion , 1 hozzászólás

Ezek vagyunk

Nézz az égre, a savas eső
Elborít mindent, rét és mező
Pusztul. De a halálfej
Már régóta mindig csak ránk figyel.
Fegyverrel ébredsz, és fegyverrel alszol,
Nem tudod, mikor szakad az ajtó.
Nem hiszel már rég az istenben,
Mert besúghat ő is, semmi sincs rendben!

Nyomorban élsz, de feltörni nincs hely,
Az adócsalók nincsenek bilincsben.
A szegényt ütik, annak úgyse hisznek,
Csődbe futsz, és akkor tényleg mindegy.
A plakátok letépve vigyorognak,
Keresztbetettek a millióknak.
Felcsendül halkan a vészriadó,
A pokolban még mindig van hely, kiadó.


Mindenki üt, mindenki menekül,
Mindenki lázad, és mindenki cefetül
Unja már. Minek a békesség, szeretet?
Ha egy csapásra elveszítheted.


Merre tovább? Merre visz az utad?
Egyszer úgyis eltapos a Nyugat
És nem a te pártodat fogja a törvény,
Mert úgy van megírva, mint puskában a töltény:
Ha szemben állsz, akkor biztosan véged,
Civilizációk tűnnek el a mélybe.
Családi moziként az akasztást nézed,
Menekülök, mert oly' "jó" az élet.

Repül a kő, hatalmas diadal,
A célpont egy fej, vagy egy milliós kirakat.
A vandálkodásból köszönöm szépen,
Nem kérek! Hisz a bőrömön érzem,
Én nem vagyok más, csak egy rabszolga,
Ki százezreket fizet be havonta.
De hasznát nem látom, hiába várom,
Fel kell ébrednem, hisz' nemcsak álom!


Megjegyzés: Jelenlegi álláspontom erről az időszakról, amit átélünk mindannyian, egyben dalszövegnek készült…

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Dal
· Írta: Vermilion
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 320
Regisztrált: 1
Kereső robot: 26
Összes: 347
Jelenlévők:
 · arttur


Page generated in 0.2398 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz