Nagy kár, hogy lánglelkű költőnk
Nem érte meg az öregség idejét,
Hogy csak ifjúi lobogása hevítette,
s nem ismerte az idős kor melegét.
Ifjú költőnk - költőink vezére -
egykor tényleg "felgyújtotta a mezőt"
S aztán hősi halállal váltva meg
a sok túlélő, csendes öregedőt.
Vajon "leszólta" volna akkoron
a tapasztalat s ész képviselőit?
-ha velük együtt lépett volna a korba
s megélvén, másképp láthatá időit
az embernek, ki életen át küzd,
dolgozik, tűr, nevel gyermeket?
Talán úgy gondolná ő is, hogy
kijár az öregnek a méltó tisztelet.
Anélkül, hogy egy pillanatra is
legnagyobb költőnket leszólnám,
s emlékének kijáró kegyeletet,
rajongást újra-s-újra megadnám,
példának csak akkor hoznám, ha
azok, kiket e versben képvisel,
forradalmat tudnának csinálni,
szavak helyett tennék, mit tenni kell
Egy igaz: fiatalok nélkül
lassan halad, döcög a szekér,
szükség van az ifjú lobogásra,
mely lendületet, tetterőt ígér.
De a tapasztalat, mely szül
bölcsességet s élet-tudást,
nem iskolában tanulható.
Fiatal-öreg: együtt! Összefogást!
…
Megjegyzés: Egy másik fórumban valaki Petőfivel próbálta maga mellé állítani az ifjúságot. A költő forradalmi lánglelkére hivatkozott…