Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Vonaton

, 343 olvasás, Madgar , 5 hozzászólás

Elmélkedés

Hangosan siet a vonat a pusztán.
Lelkem szétszakadt darabjai üvöltenek némán.
Kétségbeesés újra és újra belevág.
Szólj hát, csak egy igaz szót mondj már.

Idegeimen táncol az igazságtalanság
Szívemen az elkerülhetetlen magány.
Hangosan dübörög akár a gépház.
Erősen, tisztán.

Odakint csendben leszáll az éj
Mindenki nyugovóra tér.
Békesség és szeretet zárul ajtók mögé.
Így ünneplik napjuk végét.

Néptelen állomások, utcák.
Kietlen rétek, és erdők.
Csend, halotti csend.
Csak a vonat zakatol tovább.

Kinézek az ablakon
A sötétben egy alakot látok.
Megviselt arcán a mosoly siralom
Szemeiben kopott láng, maga az unalom.

Lassan elnyeli a sötét,
Az életét befolyásoló hatalmas tévedés.
Egyedül ülök, csendesen.
A hideg fényben.

És a vonat csak robog tovább…

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Madgar
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 12
Regisztrált: 0
Kereső robot: 13
Összes: 25

Page generated in 0.0436 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz