Navigáció


RSS: összes ·




Vers: A Nő

, 401 olvasás, Madgar , 3 hozzászólás

Szerelem

Milliónyi fényes ének
Ragyogó napsugár,
Lelkes világegyetem
Mindez gyönyörű lételemed!

De létezik-e szebb, és becsesebb
Ragyogóbb, és fényesebb
Bölcsebb, és érzékenyebb
Mint az általad teremtett lélek!?

Létezik! Midőn életed ád az Isten,
S társát lelé az ember.
Nőt és férfit,
Egyazon testet és lelket.

Minden, mi hiányzik a férfiból,
Megvan a nőben,
Minden, mire csak vágyik a férfi
Benne él a nőben.

Mert egyek ők,
És csak együtt teljesek.
Egyedül a férfi oly elveszett
Hisz nő nélkül az élet is üres végtelen.

Ami értelmet ad a létnek,
S reményt az életnek,
Mindez egyetlen csodálatos szó:
NŐ!

A csillagok neked ragyognak,
Az éjben utat mutatsz
Lágy szellő puha érintésed,
Csengő patak, nevetésed.

Könnyeid, esőként áztatják a földet
Elmossák a sok szennyet.
Tiszta lelked, fehér felhőn lebeg
A természet is a lábaid előtt hever.

Meghajlik ész és értelem,
Bölcs szavaktól zeng éneked.
S ha felsír gyermek, az élet mosolyog,
És neked mond hangtalan köszönetet.

Érzékien pirosló ajkadon,
Az élet csókja pihen.
Az életed, maga az élet,
S a léted, a végtelen csodálatos lételem.

Létezel hát örök, igaz Nő!
Gyönyörűen, és becsesen
Ragyogón, és fényesen
Bölcsen, és érzékenyen.

Tisztelni, óvni, becsülni kell,
Az isteni csodát, a Nőt!
S nem csak egy napon.
Hanem örökkön örökké…

Köszönöm neked, hogy létezel…

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: Madgar
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 7
Regisztrált: 1
Kereső robot: 8
Összes: 16
Jelenlévők:
 · gszabo


Page generated in 0.0531 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz