Szép remények, hosszú álmok
A nembeszélt hosszútávú szók
És azt mondod számonkérlek>
…
Szép remények, hosszú álmok
A nembeszélt hosszútávú szók
És azt mondod számonkérlek
Pedig csak aggódom érted
A nevenincs évek most meghasonlanak
És én kérek némi megértést
A citrommá facsart percek
Cukorral limonádévá válnak
És te szeretsz-hazudod, én viszont
Ámítalak, pedig ez csak kísértés és
Meghasonlás magunkkal
Te sem vagy az én sem
Akire várunk
Csak jó együtt aludni
És szőni álmokat a végtelen időben
Beszélsz és káromolsz
Nyomatékosan értésemre adsz
Puszta tényeket
Elviselsz és a hatalom elviselhetetlenné tesz
Köszönöm…
Elviselhetetlen közöny
Ez vagy
Megmagyarázhatatlan szóbeszéd
Kicsinyes veszekedés
És ha hasonlóvá válnak a szavak
És minyonná válik a pillanat
És a cukormáz csurog a szánk szegletében
Akkor értem meg végre, hogy mit akartam én
Miről szól az a regény
Amit kitartóan olvasol
Miközben lelkembe taposol
Néma vágyaiddal
Ahogy átölelő megcsukló csókod
A nyakamon siklik
Én megérzem benne az önfeláldozó
Tapintatos, ebédkészítős megadást
Vacsoráznék… a rakottkrumpli
Messzemenő következtetés
Kísértés, kérdés, kívánás
Hol és miért rontottam el
Mert ez a mondat büntetést érdemel
A szerelmed az égig emel
És a hangtalan, elsietett szólamok
Mind-mind, be kell látni
Én vagyok
Sajnálom… bocsánatot kérek
Elviszlek-ennyit megígérek
Óperenciás tenger és
ásó, kapa, nagyharang