Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Csend és könnyek

, 1355 olvasás, Szalesz , 35 hozzászólás

Halál

Hűvös és sötét.
Kívül és belül.
Karjaimban alig-láda,
S benne a tested.
Simogatom a bőröd:
Még langyos. Olyan jó.
Hirtelen rámtörő
"NEM ENGEDEM EL!" érzés,
De a gödör érted kiált.
Átadlak neki.

(Hős voltál.
Leopoldia bölcs és
Igazságos királya.)

Mi lesz eztán?
Királyságod talán
Az Idegen veszi át.
Az önző fájdalom múlik.
Az emlékezet felejt:
Fülünkből kivész majd a hangod,
S ágyunk is elveszti tested melegét.

Az egyetlen, mi
Örökre a miénk marad:
Tenyerünkbe zárt utolsó szívdobbanásod…

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Halál
· Kategória: Vers
· Írta: Szalesz
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 12
Regisztrált: 0
Kereső robot: 25
Összes: 37

Page generated in 0.0302 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz