Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Alszik a kedves

, 692 olvasás, Alcar , 11 hozzászólás

Szerelem

Éjfélkor veszek egy lélegzetet,
majd a kulcs elfordul: a hideget,
s az éjt kizárom;
meg vele a sötétet is persze,
itt marad az álmos szoba csendje
puha párnámon.

A házban ismerős koppanások:
halkan pattogó parkettán járok,
míg csepeg a csap
a fürdőben; el kellene zárni,
de fáradt vagyok, nem fogja látni,
majd holnap, hacsak…

nem alszik a kedves.

De alszik… lélegzetét hallgatom,
árnyam lassan imbolyog a falon,
majd kattan csendben,
és már szunnyad a lámpa s a fénye,
csendesen odabújok melléje:
fel ne ébredjen.

Alszik a kedvesem.

2006-12-04

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: Alcar
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 20
Regisztrált: 0
Kereső robot: 12
Összes: 32

Page generated in 0.0243 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz