Navigáció


RSS: összes ·




Próza: Árnyak eredője!

, 807 olvasás, kaltes , 14 hozzászólás

Gondolat

Állok egy falon!

Lobog a nagy tábortűz,
és engem, a barlang falára vetít.
Olyan, mintha
az én-képemet látnám …





Állok egy falon!

Lobog a nagy tábortűz,
és engem, a barlang falára vetít.
Olyan, mintha
az én-képemet látnám,
de csak a test árnya az.
A bejáraton beszökő szél
játszadozik a láng nyelveivel,
s engem, hullámzásba taszít.
Úgy érzem magam,
mint ki megémelyedve tántorog
az országúton, egy torz látványtól
vagy az alkohol részegítő mámorától!
A belülről érkező fény
testté vetíti érzéseimet
és gondolataimat.
Alakká formál,
hogy más is észrevegyen!
Ha tetszik a látóknak képem
közelebb jönnek, ha nem…
nem baj!
Én tovább állok
a tűzzel…
a fényben…
pillanatok képeként…

a falamon!



Megjegyzés: Miskolc, 2006. december 7

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Próza
· Írta: kaltes
· Jóváhagyta: Pieris

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 14
Regisztrált: 3
Kereső robot: 13
Összes: 30
Jelenlévők:
 · boszorka
 · GoldDrag
 · gszabo


Page generated in 0.0409 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz