Navigáció


RSS: összes ·




Próza: Társ!

, 805 olvasás, kaltes , 13 hozzászólás

Néhány szóban

Az ember annyi éven át
próbálja elérni a boldogságot.
Hol így, hol úgy kapaszkodik bele.
Keresi itt, keresi ott…





    Az ember annyi éven át
    próbálja elérni a boldogságot.
    Hol így, hol úgy kapaszkodik bele.
    Keresi itt, keresi ott,
    pedig nyílván való, hogy mind végig,
    az évek hosszú sora alatt
    ott volt mellette.
    Reggelente mellette kelt
    és esténként vele
    hajtotta álomra fejét.
    Mit sem ér az ember élete,
    ha ébredés és elalvás között,
    csak hétköznapoknak éli meg az időt,
    mit hitelbe kapott az Élet bankjától.
    Egyszer visszaveszik azt
    és kérdőre vonják, hogy:
    Miért nem vette észre a boldogságát?
    Miért nem élte az Életet?
    Megpróbál majd mentegetőzni,
    hogy így meg úgy, meg a csillagok is…
    de még akkor se meri bevallani
    magának, hogy vak volt.
    Hogy csalfa vágyak hajszolása
    közben, nem vette észre,
    mi nyílván való. Hisz nincs semmi
    az ég alatt, mely el lenne rejtve.
    Csak fel kell fedezni,
    meg kell érteni!
    A világ túl sok, túl nagy
    egy embernek; egy barát,
    egy társ megőrzi hitelességünket!

    A köztes idők ismét ünnepnapokká nőttek,
    s hálálkodok azért, mit A NŐ tett!

    Köszönöm!

    Miskolc, 2006. december 6.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Néhány szóban
· Kategória: Próza
· Írta: kaltes
· Jóváhagyta: Pieris

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 10
Regisztrált: 3
Kereső robot: 11
Összes: 24
Jelenlévők:
 · Kavics
 · Tollas
 · Writer


Page generated in 0.0405 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz