Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Rád várva

, 488 olvasás, Magyari Emese , 19 hozzászólás

Szerelem

hullatott hétköznapok között aranyjelre
villant két nyugtalan szempár; kulcsolt szívüket
násztáncra vonzotta a madártávlatban fészkelő
ritmus, mely nem szűn, éltet, s halálig lüktet…





                              hullatott hétköznapok között aranyjelre
                              villant két nyugtalan szempár; kulcsolt szívüket
                              násztáncra vonzotta a madártávlatban fészkelő
                              ritmus, mely nem szűn, éltet, s halálig lüktet…

                              Hallod? mert én: igen
                              Látod? mert én: igen
                              Érzed? mert én: igen
                              az az éji forgószél értünk susogta imáját
                              az az éji mennyei szikrát
                              az az éji bódulat kéjes illatát

hullámai emlékezetnek
oly vizeken sodor melyeknek
nem akar vége szakadni
csak partjait érinti
lágyan
hol csigavonalban
sorakoznak pásztoróráink játékai
s még ezernyi
öszhangjában beteljesült pillanat
szívünkhez ér -ott a nagy domb alatt
hol nem szólni
nem vallani
csak vágyálmom szegezem keblednek
s át(v)érzem ér lüktetését szívednek


kikötünk emlékeinknek
k(ép)szigetén hol e szerelem
múlt-tükre olvadni
kezd, s szabdalnak szilánk rügyei
az elhagyott világban
más karjaiban
új érzelmek bájai
azokból hasított kínjai
mélyül testembe s már nem áltat
csörömpölve összeáll lelkem alatt
s fényként tükrözi
remegő szivárványában színei
létem létednek
lelke egyetlen szív-szigetnek


                              Hallom? mert te: igen
                              Látom? mert te: igen
                              Érzed? mert te: igen
                              az az éji forgószél értünk susogta imáját
                              az az éji mennyei szikrát
                              az az éji bódulat kéjes illatát

                              ugy-e most repülünk s gondolatunk szárnyal
                              oh, egy(más vég)-csókjait könnypostán kutatva
                              didergő távolságban jégverem a nosztalgia
                              – illúzió? oda… szerelem le_ zu _han_ va…

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: Magyari Emese
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 313
Regisztrált: 0
Kereső robot: 22
Összes: 335
Jelenlévők:
 · gazzo


Page generated in 0.2059 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz