Navigáció

RSS: összes ·

  1. Főoldal
    2. ›
  2. Irodalmi művek
    3. ›
  3. Próza
    4. ›
  4. Sajgó lélek
    5. ›
  5. Szunnyadok

Próza: Szunnyadok

, 908 olvasás, kaltes , 13 hozzászólás

próza, prózák, sajgó, bánat, lélek, bú, búbánat, szomorúság, fájdalom,

Sajgó lélek

szívemben a vér dadog.

Beszélne most, de nincs kinek.
S ha nincs, akkor meg minek?
Talán egy ódon város…




    szívemben a vér dadog.

    Beszélne most, de nincs kinek.
    S ha nincs, akkor meg minek?
    Talán egy ódon város
    utcáin kellene laknom,
    hol a sok angyal akton
    visszaverődnének szavaim;
    fönntartva a látszatot,
    hogy mégsem hallgatok.
    Ők és én-én és Ők
    nem létezünk egy térben,
    hisz még elképzelve is
    csak kőbe vésett
    vágy-gondolatok.
    Ejh, de nem is!
    Ezek nem lehetnek angyalok!
    Inkább,
    formát nyert démonok;
    mocskot szállító,
    vízköpő fantomok.
    Homlokzatról legördülő
    verítékcseppeket nyelnek el
    -mint olykor a száj-
    s magukévá teszik
    a magukba itt szennyeket.
    Lennék bár én is hajléktalan,
    mint Ők, kik mindennek kitéve
    várják, hogy a mélybe hulljanak
    a lelkükben meggyötört
    testükkel együtt…

    Miskolc, 2006. november 29.

Kinyomtatom

Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?

Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Próza
· Írta: kaltes
· Jóváhagyta: Pieris

A szerző utolsó 30 műve:

Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 60
Regisztrált: 4
Kereső robot: 14
Összes: 78
Jelenlévők:
 · Déness
 · enzenon
 · Öreg
 · Tristan Kekovian
Page generated in 0.1314 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz