Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Mese a tücsökről és a hangyáról

, 2376 olvasás, Artapal , 4 hozzászólás

Ezerszín

Szomszédok voltak: a tücsök és a hangya,
a tücsköt a zene hajtotta, a hangyát a szorgalma.
Hangya mondta: tücsök, dolgozz, gondolj a télre,
Miből élsz télen, ha nem tettél félre?
De a tücsök mindezt elengedte füle mellett,
-A zenésznek dolgozni? Eddig sose kellett…"

Késő ősszel kopogott a tücsök a hangya ajtaján:
-Szomszéd, koncertem lesz. Elkisér talán?
-Nem lehet, Tücsök úr, erre rá nem érek,
Dolgoznom kell, mert télen is élek.
La Fontaine is ezt írta egy mesében:
a hangya nem, csak a tücsök hal éhen.

Hosszú a tél, a hangya éhezik, fázik,
az élelemraktár már nem tart ki sokáig,
fűteni is alig van mit, csupán apró haraszt,
szegény hangya alig várja már a tavaszt.
A kemény fagytól a fák ágai ropognak,
… a hangya ajtaján hangosan kopognak.

Tücsök az, mondja is:-párizsi koncertre indulok,
gondoltam, szomszéd, ajándékba valamit hozok.-
-Nem kell semmi, kösz, de van egy kérésem:
La Fontaine sírhalmát keresse fel nékem,
ott temették el,-megtalálja, remélem.
Kérem, köpje le azt a hangyák nevében!…



Megjegyzés: La Fontaine nyomán

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezerszín
· Kategória: Vers
· Írta: Artapal
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 184
Regisztrált: 2
Kereső robot: 22
Összes: 208
Jelenlévők:
 · Öreg
 · Sutyi


Page generated in 0.1959 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz