Navigáció


RSS: összes ·




Vers: A magára hagyott

, 1280 olvasás, Szalesz , 33 hozzászólás

Gondolat

Üres ágyamba nézek, s közben
Üres lelkembe látok,
Elfeledtek már rég a szülők,
S elhagytak a barátok.
Megérdemelt jussom már csak víz
És kemény, száraz kenyér,
Egyetlen bársony-puha szóval
Semmim sincs, ami felér.

(Bolond voltam, ó, nagyon bolond,
Hittem mézes szavadnak:
Késsel hogyha jól ráijesztek,
Félelmében hozzámad.
De édesapád nem ilyen volt,
Bátran állt, kezem nézte,
S te oly ügyesen taszítottál,
Pengém a szívét érte.)

Anyám gyűlöl, apám letagad,
Mindenki gyilkosnak tart.
Nem tudják, de van egy férfi, ki
Egy nőt annyira akart,
Hogy bedőlt könnyes-szép szemének…
S utána csak az maradt:
Rácsok közé zárva nézheti
A málló börtönfalat.

2006. nov. 03.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: Szalesz
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 14
Regisztrált: 0
Kereső robot: 19
Összes: 33

Page generated in 0.0432 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz