Ne könnyezz majd meg,
de mosolyom kísérjen,
ne fájdalmat hagyjak,
de csókomat a szélben.
Kőbe vésve nevem:
születtem, haltam
közte a gondolatjel,
míg életben maradtam…
Ne tedd ezt velem!
Márványba ne nyomj,
ne zárj kalodába,
puszta létem,
ne testemmel hagyjam e világra!
Ne járj majd hozzám,
s ne is keress,
élj ha szerettél,
mert azért születtél,
hogy szeress.
Ne könnyezz majd meg,
de mosolyom kísérjen,
ne fájdalmat hagyjak,
de csókomat a szélben.
2005. október.20.