Ezer ráncom között keresd meg régi arcom,
ne hagyd, hogy hervadásom majd elriasszon…
Mikor hallod a csontok roppanását, ha mozdulok,
ölelj meg akkor, hisz az is én vagyok.
Ezer ráncom között keresd meg régi arcom,
ne hagyd, hogy hervadásom majd elriasszon.
Amíg viszik véremet bőröm alatt a szűk erek,
míg dohányos tüdőmbe gondosan levegőt préselek,
ősz hajad alatt én is rég volt arcodat látom,
s hogy sohasem leszünk már szebbek, azt se bánom.