Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Jó barátamnak

, 1562 olvasás, Szalesz , 22 hozzászólás

Gondolat

Aliglátott arcodon érzem tenyered,
Ahogy felfekszik homlokodra és hűti
Lázát súlyos-beteg gondolatoknak.
Hallom, hogy tüdődnek muszáj tűrni
Ahogy levegőbe fulladnak
A visszafordult sóhajok.

Utad e tört testjelek
Rossz irányba viszik!
Ne higgy hát nekik!
Vesd le takaród,
Mi meleget adott,
Ám földre húzott mocska!

Inkább reszkessen a tested
A hidegtől, de érezd, hogy élsz!
Tárd ki szíved a szélviharnak!
Talán havasodból kibújik az érc,
Melynek formálására nő-kezek várnak…
S álomból folynak át jelenné a holnapok.

2006. okt. 02.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: Szalesz
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 12
Regisztrált: 0
Kereső robot: 14
Összes: 26

Page generated in 0.0259 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz