Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Meditáció 7.

, 473 olvasás, skorpio , 0 hozzászólás

Elmélkedés

Töprengek,- hogy is lesz vége
a vágynak, mi tört fel az égre,
mi akarta, minden áron,
hogy két ember eggyé váljon?
Mikor kell szépen elbúcsúzni,
az ajtót csendben, mögötted behúzni,
pántlikát kötni minden szép emlékre,
s elhinni, -- most már tényleg vége.

Ha a közös ágyból kiűz
kedvesed zajos horkolása,
s nem óvó szeretettel fordítod
Őt a másik oldalára.
Ha egy fárasztó nap végén
a vacsora hűlt helyén
nem közös nevetés terem,
hogy ezt elfeledtétek mindketten.

Ha a szexből, elfogy az áhítat
és magadra figyelsz már csak.
S a nagy sóhaj után, csók helyett,
rögtön cigarettáért nyúl kezed.
Ha a közösből- önös lesz
s eluralkodik az enyém
a korábbi mienk helyén,
a szeretném - ből -- akarom lesz.
S féltékenység tombol a féltés helyén.
S már észreveszed a ráncokat is,
az imádott kedves hamvas bőrén.

Hát lépj tovább, ne töprengj
ki - hol - s miért,
elmúlt! Volt! - megmenteni,
nincs is már remény



Megjegyzés: Meditációim az élet mindenkit érintő érzéseiről, eseményeiről szólnak, "ahogy én látom".

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: skorpio
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 20
Regisztrált: 2
Kereső robot: 14
Összes: 36
Jelenlévők:
 · Kócos
 · PiaNista


Page generated in 0.0844 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz