Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Többé senkit…

, 1092 olvasás, gszabo , 22 hozzászólás

Abszurd


      Többé senkit nem ölök meg télen,
      senkit, az már biztos, megígérem!
      Az a rohadt, vastag, téli nagykabát,
      nyáron, az biztos nem kellett volna rád.
      Hogyan hihettem, hogy elsőre átdöföm,
      pláne a szívtájékon, s nem a köldökön.
      Mikor reccsent késem, elszállt reményem,
      tudtam, újra szúrni kell, újra, keményen
      Még hatszor, s eldőltél furcsán, hörögve,
      freccsent a vér, s a Lét megszűnt örökre.
      Fagyos hullád szomorúan néztem,
      többé sosem fogok embert ölni télen.
      A hó véres volt, arcod mint a márvány,
      a hulla télen, de szomorú látvány!
      Mégis jogos, hogy akkor dühös voltam,
      hiszen helyemre álltál a parkolóban.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Abszurd
· Kategória: Vers
· Írta: gszabo
· Jóváhagyta: Vox_humana


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 57
Regisztrált: 0
Kereső robot: 26
Összes: 83

Page generated in 0.181 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz