Navigáció


RSS: összes ·




Ez+az: Nem harcolok

, 1400 olvasás, Szalesz , 38 hozzászólás

Néhány szóban

Lélekszövetemen múlt-foltok. Egyre feslenek… Lassan alig látszik már a valaha tiszta, diszkrét csillogású anyag. Kopottas széleit újra és újra elkapja a küllő, mely az idő kerekével megállíthatatlanul forog. Monotonitását csak alkalomszerű, furcsamód kiszámíthatatlan nyikordulásai törik meg.

Amilyen közönnyel kel, olyan fáradtan pihen le a nap. Nem cirógat, nem mosolyog, még csak rám sem pillant, úgy szórja fogyó fényét durva bőrömre. Egyszerre fogadom el és utasítom vissza érzéketlen gesztusát. Jövő-magvak milliói lapulnak bennem, de tudom, hogy sosem csírázik már belőlük s belőlem semmi.

Nem harcolok. Nem kiáltok igazság és Isten után, nem keresem a látszat-értelmet a dolgok történéseiben. Elfogadom a helyem; a bicikli csomagtartóján. Útban a malom felé.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Néhány szóban
· Kategória: Ez+az
· Írta: Szalesz
· Jóváhagyta: Pieris

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 12
Regisztrált: 0
Kereső robot: 10
Összes: 22

Page generated in 0.0382 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz