Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Az én hazugságom

, 1280 olvasás, Szalesz , 32 hozzászólás

Szerelem

Szinte suttogva kóstolgattam
Annak a hazugságnak az ízét,
Amit Neked főzött áruló ajkam.
Hiába tudtam: igaz szóra szomjas,
Száradó lelked éltet adó vízért
Járult asztalomhoz, ám e mérgezett
Falat adta végül étkedet.

Amikor beléptél az ajtón,
Majdnem felsikoltottam a félsztől.
Megtörten értél haza, s a reményből
Merített erőt szemed csillogása:
Hogy gyötört karod átölelhet végre
És majd fejem a válladra hajtom.
Szégyenkezve fordultam félre.

Érezted a bajt, nem kérdeztél.
Vártad, hogy rád szakadjon a súlyom.
Néhány végtelen, feszült percig nézted,
Ahogy búcsúzott nyaki verőerem.
Majd lassan lenyugodott az édes vér,
S keserűen bukott ki a számon:
Vége! Már nem szeretlek Téged!

Megjegyzés: Amikor a másik érdekében hazudni kell…

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: Szalesz
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 8
Regisztrált: 0
Kereső robot: 16
Összes: 24

Page generated in 0.0387 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz