Navigáció


RSS: összes ·




Novella: Sztár-csipendél

, 2641 olvasás, wokendreamer , 45 hozzászólás

Somolygó

Ezalatt egy magas vékony, bicskanyitogató mosolyú srác lépett a zsűri elé és csak ennyit mondott:
- Kventin vagyok.
- Kvittek vagyunk! – ezt a zsűri mondta.

A hír futótűzként terjedt el a hazai sóbiznic berkeiben. Sztár-csipendél. Csak itt csak most csak nálunk! A langyos "ELTÉRŐ-CLUB" televíziós csatorna prominens vezére, az ágyban reggelizve oldalba bökte hálótársát: - Géza ez a műsor kell nekem! Szerezd meg, különben kiveszlek a délutáni show-ból.
Géza, előbb főnökére, majd a témára mozdult. Mindkettőt megszerezte.
Szereplőválogatás: szombat délelőtt 11 óra. Helyszín – pestiesen- a Lánchíd budai rakparthoz eső pillére (beállványozták- uszályok, daruk mindenütt, a dunai sétahajók forgalmát ideiglenesen a kiskörútra terelték). Ja, a biztonság kedvéért a budai alsórakpartot lezárták. A péntek délutáni dugóból ott rekedt autósok egykedvűen vették tudomásul, hogy kocsijukat - átmeneti jelleggel- a Dunába emelték.
A szakmai zsűri nem találta megfelelőnek az ülésrendet (ki-ki mellé) továbbá egyöntetűen megszavazták, hogy az előnytelen természetes megvilágítás illúziórombolóként hat a leendő vetkőző sztárokra. Hamar-gyorsan feketefóliával befedték a hidat. Mire végeztek beesteledett, így hajnalra le is bontották. Eközben a váralagútban hosszú, tömött sorokban várakoztak a sztárimitátorok. Hogy agyonüssék a tartalmatlan perceket – és egymást- apró villongások törtek ki. Ki-kire hasonlít jobban. Májköl Dzsexont, egy 120 cm mély Májköl Dzsorden próbálta az alagút falán a mozaikfugába dörzsölni. Egyébként semmi említésre méltó. Talán csak annyi, hogy a sztárok egy emberként rugdosták ki Lenint az alagútból, aki elkeseredetten ballagott ki a közeli Moszkva térre.
Elkezdődött! Járt szájról szájra a hír és Májköl aki, Dzsordzs volt valójában.
Géza a szócsövet szorosan a szájába vette (megszokás) és beüvöltött az alagútba:
- Az első Májköl Dág lesz!
Persze mindenki élből Májköl Dág lett, és kisebb tiprás vette kezdetét a Clark Ádám téren. A helyzet tragikumára jellemző volt, hogy egyszerre két Sárcenegger szorult a "Nullás" kilométerkőbe.
- Ez így nem működik! – mondta a zsűri egyik meghatározó személyisége, akinek csípte a szemét a szája sarkában füstölgő cigarettája és félvakon az egyik kőoroszlánra vizelt. – Jöjjenek egyenként, de csak holnap, "mámamá" dógoztunk eleget.
A hídra újból fekete fólia került, azzal a különbséggel, hogy most cigarettaparázzsal apró lyukakat égettek a munkások az anyagba egy holland csillagász Penz van Bőven irányítása alatt, aki a budapesti-júliusi égbolt csillagtérképét próbálta leképezni a fóliára, alulnézetből. Estére végeztek. Hogy ne kelljen ismételten kicsomagolni a hidat, felkérték a kerület tűzoltó egységeit, hogy elemlámpával világítsanak be a kis lyukakon. A maximalista holland akkurátusan próbálta elmagyarázni, hogy milyen színárnyalatú lámpákra lesz szükség, és milyen szögben kellene bevilágítani, amikor a gyártásvezető a folyóba segítette.
Na megkezdődött – mármint a válogatás- egy zseniális ötlettel "tömegszűkítőt" kreáltak az illetékesek. A két Sárceneggert leamortizálták és a nullás-kő lett a belépő a projektbe.
Valami csoda folytán, egy alacsony kopaszodó szemüveges alak lépett át elsőként a "kapun" amit angolból alulművelt stábtag sztárgét-nek nevezett el és a TV csatorna megbízott nyelvésze "sztárkapura" csiszolta, ezt az elejtett kifejezést.
- Neve? Csattant a kérdés a zsűri egyetlen nő tagja szájából, a kis vörös szeplős emberke arcába.
- Izé, na hogyishínak. Na mindjárt… a francba pedig itt van a nyelvemen. – és zavarában a nadrágba csúsztatott XL méretű mű hímtagot helyezgette.
A zsűri intésére egy security hegyomlás a hevesen tiltakozó alakot a folyóba ívelte.
A második jelölt egy hasadt személyiség volt, ő "SztárszkiésHács" néven indult volna, de mivel nem tudta eldönteni melyik énje lépjen át elsőként a világot jelentő résen ezért kisebb tömegverekedést indukált a türelmetlen várakozók gyűrűjében.
Ezalatt egy magas vékony, bicskanyitogató mosolyú srác lépett a zsűri elé és csak ennyit mondott:
- Kventin vagyok.
- Kvittek vagyunk! – ezt a zsűri mondta.
- Farok méret? – tért a lényegre a zsűri egyetlen hölgy tagja, hogy ne szaporítsa feleslegesen a szót.
- Átmérő vagy hossz? – kérdezett vissza a szűkszavú jelentkező.
- Az átmé… vagyis a hosszúság érdekel minket. - hezitált egy pillanatig a testes hölgy.
- 65-70.
- Centi?
- Ja.
- Mutasd te állat! Hajolt közelebb egy kicsit gyorsabban a kelleténél a kíváncsi hölgy és szeme fehérje is belepirult.
- Az nem most volt. Hanem gyerekkoromban.
- Megőrjítesz!
- Róka voltam a jelmezbálon.
- Mi? Mi van? Mászott le a zsűri asztalról a csalódást nehezen viselő női zsűritag. Most mi a francról habratyolsz itten?
- Az volt a top, mármint farokban. Csőrben, úgy 30-35 a gólyabálon, nem gólyalábon értik? He he he! Mint a gólya meg a róka – persze nem a festő Goya – hanem La Fontaine, a tányér meg a virágváza, vagy mi a f. sz, persze nem a virágnak a váza, a rostok meg ilyenek, persze nem is Rostock a kikötő, nem az a kikötő ahol piszkos Fred meg a tizennyolc karátos autó, tizennégy? Mindegy. Átvertek, de Vanek úr…
Kventin szájmenését egy hatalmas dekoltázs állította le.
- Pubikám, most kussolsz egy kicsit. A néni beindult tőled, és ez a csúnya néni most elvisz innen.
- Elvis? A király halott már rég óta,- egy pillanatra kiszabadult Kventin szája.
- Ki szólított? – ezt egy köldökig kigombolt sörhasú alak kérdezte, aki térdig érő pajeszában elbotolva a női zsűritag széles farának csapódott.
- Te majd utána jöhetsz! – mondta a hölgy hátra sem nézve a tomporába kenődött alaknak – de én itt előbb itt ezt a kis "rókafogtafarka" fiúcskát lezsűrizem.
- OK. Van időm! – mondta a fehér latex kezes-lábasba öltözött alak, aztán hirtelen ötlettől vezérelve felkaptatott a híd tetejére és szamócával együtt (aki "Hídember" is volt) dalba kezdtek:
- Viválaszvega… viválaszvega vivá…(ennyit tudtak a szövegből)
Kventint elvitték. S mivel ő színész-rendező, oda lett a rend, vagyis rendetlenség lett.
"Botrányba fulladt a sztárcsipendél!"- írták másnap a vezető bulvár lapok:
"Tűzoltók szabadították ki a média meghatározó egyéniségét LöDekoltázs-t, aki alkalmi partnerével beszorult a Lánc-híd vasszerkezete közé. Mint azt tudósítónk megtudta, a pajkos pár páncélszekrényesdit játszott a híd alatti traverzen. Szorult helyzetükből a helyszínen fényeffekteket produkáló 38-számú tűzoltóegység segített. A fiatalembert kockás-has gyanújával vitték kórházba. LöDekoltázs saját lábán Elvis egyetlen életben maradt ikertestvérével távozott a közeli Las Vegasba. A hangulatra jellemző volt, hogy a rendező zseni Woody Alen – aki egyébként remekül beszél magyarul – valószínűleg egy hűsítő fürdőt akart venni a kék Dunában de elsodródott, és egy lelkes, amatőr horgász fogta őt ki fenekező készséggel a soroksári Duna-ágból. Ugyancsak a folyóból emeltek ki egy ismeretlen nyelven beszélő embert a dunavecsei vizi-rendőrjárőrők, de mivel nem értették egy szavát sem, továbbá méreten alulinak regisztrálták, ezért visszadobták. Tudósítónk csak később tudta meg, hogy egy hollandus színész volt az illető, az Osztinpower háromból és arany volt a szerszáma.
A sztárcsipendél-válogatás helyszínén egyébként remek volt a hangulat. A várdombra HALIVÚD felirat került és az átkeresztelt Los Adamos Klárkos téren az "ELTÉRŐ-CLUB" televíziós csatorna vezetésével a szexuálisan máskép érzők spontán felfordulást rendeztek. "NO HETERO NO HERO" hirdették a plakátok ezen a szép júliusi tömeggyűlésen."


Megjegyzés: Quentin-nek amiért elpazarolt egy munkásnapomat.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Somolygó
· Kategória: Novella
· Írta: wokendreamer
· Jóváhagyta: Pieris

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 193
Regisztrált: 2
Kereső robot: 20
Összes: 215
Jelenlévők:
 · Sutyi
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.6071 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz