Amatőr Művészek Fóruma

interaktív kortárs művészeti portál

Navigáció

A1 - 1008 X 80px

Vers: Látogató

2006-07-07 11:00:00, 1265 olvasás, Szalesz , 42 hozzászólás

vers, versek, mi vagyunk, ilyenek vagyunk,

Köszöntelek, kedves idegen!
Világom, mi búsul idebenn
Eléd tárom.
Itt e három
Jaj-színben tündöklő pokol-kép.
Mintha magyar lobogó volnék.

Vörösömben virít az ország,
Pírra ébresztek minden orcát,
Vérben ázik
Hazánk másik,
Leszakadt darabjában a hitünk:
Hogy egyszer újra egyek leszünk.

Fehér béke kívánja sajgón,
Hogy a valaha bezárt ajtón
Mérgünk nélkül
Lépjünk végül
Át, s pucér testű talpunk alatt
Olvasszuk a szűztiszta havat.

Zöld tavaszunkban az orgona
Rejtőzik, mintha nem őshona
Volna ez bő
Sarjú erdő.
Haldoklik ága, mely eltörött
Imára kulcsolt kezünk között.

Látom szomorú vagy, idegen.
Nem arcod, a kezed figyelem.
Ám ahelyett
Hogy kezemet
Simítva ígérnéd: másképp lesz,
Lassan félárbócra eresztesz…

2006. 07. 04-06.

Kinyomtatom