Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Látogató

, 1265 olvasás, Szalesz , 42 hozzászólás

Ezek vagyunk

Köszöntelek, kedves idegen!
Világom, mi búsul idebenn
Eléd tárom.
Itt e három
Jaj-színben tündöklő pokol-kép.
Mintha magyar lobogó volnék.

Vörösömben virít az ország,
Pírra ébresztek minden orcát,
Vérben ázik
Hazánk másik,
Leszakadt darabjában a hitünk:
Hogy egyszer újra egyek leszünk.

Fehér béke kívánja sajgón,
Hogy a valaha bezárt ajtón
Mérgünk nélkül
Lépjünk végül
Át, s pucér testű talpunk alatt
Olvasszuk a szűztiszta havat.

Zöld tavaszunkban az orgona
Rejtőzik, mintha nem őshona
Volna ez bő
Sarjú erdő.
Haldoklik ága, mely eltörött
Imára kulcsolt kezünk között.

Látom szomorú vagy, idegen.
Nem arcod, a kezed figyelem.
Ám ahelyett
Hogy kezemet
Simítva ígérnéd: másképp lesz,
Lassan félárbócra eresztesz…

2006. 07. 04-06.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Vers
· Írta: Szalesz
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 20
Regisztrált: 1
Kereső robot: 13
Összes: 34
Jelenlévők:
 · Öreg


Page generated in 0.0422 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz