Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Múlt

, 454 olvasás, Veroniq , 0 hozzászólás

Megemlékezés

Néha úgy érzem túl vagyok rajta, elfelejtettem
Nem érzem az erőszakos kezek mohóságát testemen
Aztán történik valami, egy apró kis mozzanat
S előtör a múlt mételye egy pillanat alatt.

Akkor és ott megszűnök ÉN lenni én
Kikapcsol az agyam, tudatom eltűnik a semmi mélyén
S amikor visszatalál gyűlölöm
Szenvedjen, mint a fizikumom, ezért gyötröm.

Mekkora bűn megvetni önmagam?

Megjegyzés: 1997

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Megemlékezés
· Kategória: Vers
· Írta: Veroniq
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 9
Regisztrált: 1
Kereső robot: 24
Összes: 34
Jelenlévők:
 · Sutyi


Page generated in 0.0381 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz