Navigáció


RSS: összes ·




Szonett: Csillagom az indigó égen

, 751 olvasás, Alcar , 7 hozzászólás

Álom

Akár az indigó, oly kék lett az ég,
közel jött hozzám, két karom kitárom;
vége lesz a napnak, tudom, ám ma még
egyszer magamhoz ölelem világom.
Ott lesz valahol messze a csillagom:
fekszem a füvön, mint ki csodára vár,
elalszom lassan, álmomban hallgatom:
magához szólít, ahol nincsen határ.
Hozzá költözöm, én lobbantom lángra,
szikraként bújok mind örök testébe;
az emberek néznek, és a fényt látva
eltűnik bánatuk minden estére.
Nincs többé bús magány, amitől féltem:
Ma éjjel angyalok jönnek el értem.

Megjegyzés: 2006.06.22

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Álom
· Kategória: Szonett
· Írta: Alcar
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 9
Regisztrált: 3
Kereső robot: 14
Összes: 26
Jelenlévők:
 · gszabo
 · Pancelostatu
 · varadinagypal


Page generated in 0.0401 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz