Navigáció


RSS: összes ·




Szonett: Csillagom az indigó égen

, 735 olvasás, Alcar , 7 hozzászólás

Álom

Akár az indigó, oly kék lett az ég,
közel jött hozzám, két karom kitárom;
vége lesz a napnak, tudom, ám ma még
egyszer magamhoz ölelem világom.
Ott lesz valahol messze a csillagom:
fekszem a füvön, mint ki csodára vár,
elalszom lassan, álmomban hallgatom:
magához szólít, ahol nincsen határ.
Hozzá költözöm, én lobbantom lángra,
szikraként bújok mind örök testébe;
az emberek néznek, és a fényt látva
eltűnik bánatuk minden estére.
Nincs többé bús magány, amitől féltem:
Ma éjjel angyalok jönnek el értem.

Megjegyzés: 2006.06.22

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Álom
· Kategória: Szonett
· Írta: Alcar
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 21
Regisztrált: 1
Kereső robot: 20
Összes: 42
Jelenlévők:
 · hegeanna


Page generated in 0.0347 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz